2014. március 30., vasárnap

Hangulatok

Konfetti kavarog sárgán-kéken
a testem minden szegletében,
          - üveggömb vagyok-,
száll-szitál, ahogy rázkódok, áll a bál,
s táncot jár bennem két parány
atomnyi képlet,  
            - az egyik kitárva virágos ablak,
             a másik a távolból kék szemmel bámul,-
az egynemű egésszé rándul, 
            -átjár, kitágul,-
lelken és bőrökön lüktet át,
s hogy ingoványra téved, vagy
szirteken üt tanyát, én is csak nézem,
vállejtve kérdem, ki vagyok végül,
a napjaim ki festi, s az életem?
s ki lehet az, aki folyton csak játszik énvelem.


 

 

 

 

2014. március 9., vasárnap

Amit ma

Amit ma versnek mondanak, s előtte egyenkalapokat megemelnek, 
nekem marad csak kétdimenziós
játék, puzzle az ürgelyukból, logikus és kikezdhetetlen,
s mint ilyen lehet még szép is, imitt-amott akár lenyűgöző,    
de mélysége, mélysége,
nincsen.