feltárásban

sikátorok, fáradt lágylegyek

szódásüvegbe mázolt emberek

terített asztal a csatorna tető

odadobott csontból kilóg a velő

véletlen, úgy lehet

kivágott díszlet, elomló tapéta

akárki volt, a címzettet elírta

egy hirdetés a ház homlokzatán

mögé néztem, hogy nincs is ház talán

csak a szél szalad  Karthago mögött

törött izzó  a lámpaoszlopon

az asztalon lavór, a  cseppeket számolom

nincs levegő a kisszobába

fellobban-alszik a gyertya lángja

semmi sem változott,  ez a kép őslelet

a zebra csíkján necc trikó, gyurmahát

visszeres lábain ringatja önmagát

kigyúrt testén pillangók rajzanak

egy szélfútta asszony mellé száll, elmarad

ölelné, futna el


(most adná magát, hogy a gyerekekről, a lábuk körül futnak seregestől,  de innen az összes rím meg kép elszalad, nem prostituálható szaros öncélok miatt, költők, ezért csak  leírom, hogy a gyerekek ott vannak,  és nem tudom, hogy miben hisznek)

a szemét az utcán oly könnyen elsimul

gyűrött árnyékuk egy pocsolyán átvonul

az utcaszarban elrohadhatsz

ha nem termelsz és nem fogyasztasz

.

újságpapíron mongol koldusok

felpüffedt szemük az arcomra tántorog

átfutok rajtuk, valami mást kerestem

az illatuktól mindig is émelyegtem

talán az egész csak  imagináció

különben mindegy is, nem kell, hogy arra járjak

ősfosszíliák, az elmémbe zártak,  

s most  küldik a képeket idebentről

így lesz ismerős az idegenből

világot teremtek,  odakint csak a csend

meg az idő csüng az  ég kékje alatt

darázsfészekben darazsak alszanak

egy felhőmacska lágyan öleli

körmét ereszti, történjen valami,

elsüllyedt városon alszol, Budapest