hálóban

alig rezzen a háló

mikor benne rezzenek

körben ezernyi árnyék

középen  ködgyerek

megfejthetetlen

elszakíthatatlan

egy esőcsepp

jobbról apám a nyakkendőt köti

balról anyám a sminkjét rendezi

az ajtókilincs még túl magas nekem

az  asztal felett a lábas nyelvet ölt

könyvillat száll,  kilincsek holdvilágba 

a kiskutyámat elcsalja az isten

egy tekintet árulásra késztet

az ajtóban még ott remeg a düh

egy szilvafán megreked a nyár

az esőcsepp újra rám esik

s ki tudja még

mi lehetnék

fáradt kínai rizsporról álmodik

én szeretek élni

szép szabad szavak

szálljatok el messze, magasabbra,

tán utánatok lépek, úgy menekülnék

nektek könnyű

selyemzsinóron lógó angyalok

ha egyet elkapok

vagyok

pillanatkellék,

milliónyi,

hatnak,

jók bábnak,

és jók árnyalaknak

megfejthetetlen

elszakíthatatlan

nézem

ki az, ki vergődik,

pillantásaimba beleszőve,

gyönyörű pók lettem

s te, ki ha tudna, megmenekülne