precízen, művészien válogatott mindig, lézerszike pontossággal
választotta el hártyájától a zsírosát, s köpte messze a színhúst mindhalálig,
becsukott szemmel, mióta élt,
így maradt
az óvodából spenótfőzelék, az iskolából tanárok pikkelése, az együttlétekből, hogy mégis mit reméltél, a részegségből csak a másnapok, az ölelésből egy nem kívánt gyerek, a csülkös bablevesből egy véres béldarab, az előléptetésből, hogy elkéstek vele, és alzheimer a jól megérdemeltből,
a végén felvillant még ez-az a szűrőpapíron átfolyó múltból élesen, tisztán
rajzolva elkeskenyedő arcának karakterét,
-csak mert a drága mama nem pont úgy szerette,
és mert az öregasszonyok templomba járnak keresztet vetni,
két alapvetése privát univerzumának- ilyenkor megrándult a szája szeglete,
Most áll egy ismeretlen szobában, a telefon kicseng századszor is, nyúl érte, hogy megnyomja a hívásfogadás gombot, de végül
nem veszi fel.
prof. med. hab. a szenvedésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése