minden körülmények között

vajon felismerik-e a versemet,
ha eltűnök hirtelen,
mondjuk váratlan ufo támadásban,
egy távoli galaxisban ébredek,
matatnának a fejemben,
csak  nézném, hogy mivel,
mielőtt visszadobnak majd a földre
szigorúan tudományos érdeklődés övezne,
vizsgálnák az agyamból vérrel szivárgó sorokat,
petri csészékbe gyűjtve a lényeget
tenyésztenék már hetek óta, s tűnődnének,
mért nem megy  vajon
felismerik- e.

vajon felismerném-e a versemet
ha eltűnnék hirtelen,
de most tényleg,
mondjuk az utcaszélen kivilágítatlan
olvadnék  az aszfaltba bele
hiába, mint az álom,  káprázat,
ki gondolta volna, hogy van ott valaki,
s most már nincs is,
mondaná a kialvatlan és összetört kamionsofőr,
de nem törődnék vele, mert már lázasan
kutatnám valahol a még meg nem írtakat,  
hogy milyen lehet vajon
felismerem-e.


vajon felismerném-e a versemet,
ha mint cérnaszál szövődnék bele egy piros virágos  pulcsiba
befogad egy táguló valóság,
s dobogna velem egy idegen szív
mondjuk egy svéd könyvelőé,
 ki szabadságra megy épp a napsütötte mólon s rácsodálkozik,
hogy hová tűnt el  két számsor között múlt kedd délután
 és mit hozott onnan  magával szíven szúrt valóság
 mormogná századszor is
szórakozottan dörzsölve homlokát,
vagy csak azon tűnődnék,
hogy az a szigorú lány a könyvelésről
szeret-e engem vajon
a versem, a versem felismerne-e.