csendes apokrif

talpam alatt az út
imaszőnyeg
nem választhatnak el templomfalak
soha tőled

egy szörnyeteg nagypapájának elmélkedései szabadon

akkor játszunk, mondta

és gáztűzhelyre rakott egy szódásszifont

ő  a srácunk, mondta nagypapa és pofont

adott a szomszéd fiúnak

itt ne árulkodjon senki semmire

és köveket se vessen ránk álruhában

ha szabad kérnem, nyúljon inkább a hóna alá

és vakarja meg az orra hegyét a bal könyökével

és ha atombomba, hát nem épp túrósbatyu

de ki gondolta volna, hogy ilyen messzire

megy az a szőke bongyor angyal

aki játszott azzal az ártatlan  szifonnal

a gáztűzhelyen még kiskorában

kérem, itt érteni kell, hogy csak a jót akartuk

a vérünk, húsunk, ugye legelsősorban is, 

engedtünk itt-ott, terelgettük,  

a pokolba minden ilyen-olyan úttal

hát ez lett, most kipusztul egy nép

nek bizonyos hányada, na hát,

nem kis dolog,  de hát a poszméhek

is a végüket járják, ugye , mi meg csak

megisszuk azt a pofa sört, hát ki ne

forduljon már sarkából az a szomszéd fiú,

mikor meglegyintettem, lehet, nem kellett volna.