A három kismalac

Két kismalac tengerre szállt,
szelt sok vizet, hazát
kutatva, farkas nélkülit,
behúzta négy fülit,
úgy keresett
rései közül kilesett,
várta,  hogy végre feldereng
és nem hasztalan mereng
egy szebb hazán,
kijózanító, arcig csapódó
permetvíz között
szelte a sok habot,
lapátot forgatott,
így teltek  napok,
hónapok, 
míg végre látnak,
fehér sirály
mutatta tájat,
hol nem él vadállat,  
s hol kiköt a kis ladik.

De hol a harmadik?
A harmadik, a másba költöző,
a mesében szorgosan
házat építő, legkisebb kismalac?

Ugye visított,
mikor éhesen
sárgán mérgesen
odamartatok,
s csak faltatok ,
faltatok, a tengeren
farkas elől evezve
-Kismalac, eressz be!
Éhes vagyok!-
s ti kitártatok
szívet, ablakot
s már ott is volt,
és  evett,
tajtékzott Bennetek,
ameddig jól lakott.