a majdnem tegnapok,
a mégnem holnapok
azzal az egy tökéletes vakufényes pillanattal
amire vártok
-Hófehérke üvegkoporsóban várja a feltámadást,
a Herceg lába kibicsaklott, ostoba sínbe feszül -
nem vonzanak
átengedem neked,
hogy örökké élj minden mesében.
Én mosogatás és levesmerés közben ki-kisurranok a mindenségbe.
Nem sietek, egy tincset seprek félre.
Nekem jó a ma.
Hogy megölelj.
Hogy megöleljelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése