Anyu eltűnt

Anyu eltűnt. 
Feloldódott a hétköznapokban,
elfedte magát make-upokkal,
elszitált a porrongy verésében, 
elkeveredett a krumplifőzelékben,
elsétált Humphry Bogarttal a naplementében,
elfolyt az örökös könnyeivel,
kivonta magát hó végi kifizetendőkkel,
lefutott a harisnyáján,
ott maradt a kinőtt szoknyám hiányzó hosszában,
elcseppent az anyatejjel,
telefonok csendje szívta magába,
az enyém is,
elmerült az olcsó ezoterikában,
átlátszóvá mosódott,
semmivé vált a főnökei szemében,
bekuporodott a fájdalmai alá,
még a lábujja se lógjon ki,   
elrohant önmaga után,
elveszett az álmaival,
elkeveredett a félelmei között,   
szétzilálódott a pókhálókkal.

Az unos-untalan hajtogatott mondatai mögött nem volt senki, mögé néztem.

Azt hiszem nem hirtelen, apránként történt, hogy
Anyu eltűnt. És Apa is, vele együtt.