Áttűnések

Öreg anyóka batyujában cipeli az időt.

Nem nagyon szívesen veszem észre,

de az erdő zegzugos mindenfelé szaladó

útjain nincs véletlen, találkozunk

ha kell ha nem.  

Bárcsak másfele mentem volna,

de most már mindegy,

mit is csináljak, egy jóestétöreganyám tán nem árthat,

csak a batyut ne ajánlja,  fohászkodok magamban,

nagyon erős az elhatározás, hogy ha mégis,

csak a következő bokorig, aztán elszaladok,

ki  merre látott.

Félek, hogy elvarázsol, nem akarok elvarázsolt lenni,

nem hiszek a varázslatokban, ezért úgy maradnék talán

fölöslegesen.  

De nem.  Rám se biccent, eltűnik, 

a fenyőfák törzsei  mossák magukba

az alakját már nem is látom, felsóhajtok,

Felfurakszom  a hatos villamosra.