….ahányszor
egy-egy gömbdíszt a fára biggyeszt kezed,
rendezgeted,
nyújtózkodsz, hogy elérj minden ágat,arra gondolsz, hogy a sűrű tűlevél között szükségszerűen
megcsillan a múlt, ehhez jár némi bánat, de öröm is persze,
s rád tör, hogy mégis, Karácsony van, lehetne most csoda,
olyan régen volt már, hogy ne csak tudd, de érezd is,
hogy áldott ma minden, mese, valóság, a rossz, a jóság,
-ha van olyan-, tett, gondolat, csillagszóró vágyak,
az összes tárgyak, még a fejsze is, kinek köszönheted,
hogy mindahányszor mozdul , díszt forgat kezed,
annyiszor pördül múltból a jelenbe végül egy kisgyerek
ámulatba mázolódva, s néz rád táguló szemekkel,
tán felismer, mosolyra rándul a szája,
te testvesztve, bénán meredsz és bámulsz,
míg egy csörrenéstől a jelenbe újra visszarándulsz,
az átjáró összetört, de veled jött onnan valami…
Boldog Karácsonyt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése